Mosoly és nyugi

mindent túl lehet élni, ha túl akarod élni. Ha elhiszed magadról, hogy képes vagy rá. Meg ha van kiért. Nekem az a fixa hülyeségem, hogy nem akarok problémát okozni másoknak. Konkrétan a családnak. Megszokták - nem csak ők -, hogy erős nő vagyok. Hogy nem omlok össze, nem nyavalygok, nem átkozódom. Nyíl, nyíl, az elmúlt évek gyarapodó bajai. "Mindenkinek annyi baja van, s az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen..."

Mikor egy-két rutin dokilátogatásnak ugyanaz lesz a vége: Ne stresszeljen. Mert kilyukad a gyomra, mert gernya marad, mert nem lehet gyereke... Hurrá, akkor nem stresszelek.

De mit csináljak magammal? Hiszen igazából nem gyötrődöm sokat, racionális vagyok, nem hiszem, hogy egy rakás szerencsétlenség az életem, sőt. Nem riaszt az élet, még észreveszem a napraforgókat, a szelet, a frissen nyírt fű illatát, de valami gebasz azért van valahol.

Alapértelmezett válasz? Megoldjuk. Hát persze. :)

Ennyit magamról. Tegnapi nyafogás után -konkrétan utalva főnökömnek arra, hogy én bizony másnapos leszek- mégis bevállaltam a gyerkőcöket. Nincs mit tenni. Elképzeltem szegény kis kivert kölköket egyfelől, hogy még egy hülye játékkal kevesebb jut nekik holnapra. Másrészt belegondoltam, hogy a másik alternatívám az, hogy korán reggel benn ülök az irodában és okosnak és elegánsnak tűnve emlékeztetőt gyártok olyan emberek megbeszéléséről, akik szintén okosnak és elegánsnak képzelik magukat. Na akkor már inkább a gyerekek! Ők legalább a szemedbe mondják, ha szét vagy esve.

Szerinted jó ötlet ~100 gyereket istápolni, szórakoztatni, okítani másnaposan, kialvatlanul és csöppet depresszíven? Főleg, hogy a babaproject okozza depresszívséged nagy részét?

Ugye.

Akkor már csak meg kell ideologizálni annyira, hogy a főnökség is megértse... Juhú.

Felvetődött mostanság többször is a logika, a szubjektum, ezek így együtt meg egymás ellen. Csak 2 mondat ebből a kategóriából:

1+1=Én

 

Hogy fogalmazod meg -akár matematikailag- egy idegen kultúrának, hogy mi az a "lóság"?

Csókolom.