mindent túl lehet élni, ha túl akarod élni. Ha elhiszed magadról, hogy képes vagy rá. Meg ha van kiért. Nekem az a fixa hülyeségem, hogy nem akarok problémát okozni másoknak. Konkrétan a családnak. Megszokták - nem csak ők -, hogy erős nő vagyok. Hogy nem omlok össze, nem nyavalygok, nem átkozódom. Nyíl, nyíl, az elmúlt évek gyarapodó bajai. "Mindenkinek annyi baja van, s az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen..."
Mikor egy-két rutin dokilátogatásnak ugyanaz lesz a vége: Ne stresszeljen. Mert kilyukad a gyomra, mert gernya marad, mert nem lehet gyereke... Hurrá, akkor nem stresszelek.
De mit csináljak magammal? Hiszen igazából nem gyötrődöm sokat, racionális vagyok, nem hiszem, hogy egy rakás szerencsétlenség az életem, sőt. Nem riaszt az élet, még észreveszem a napraforgókat, a szelet, a frissen nyírt fű illatát, de valami gebasz azért van valahol.
Alapértelmezett válasz? Megoldjuk. Hát persze. :)
