Hol pukkancs, hol letargikus-lebénult, hol pusztán kisült agyú-lelkű. Aztán van még az az ugrásrakész feszültség az egész testben, szinte folyamatosan, meg néha egy kis "na akkor!"-lendület.
Nagyon rosszul viselem a gyerekmentességet. Főként a bíztató kezdet után volt nagy a pofáraesés. Diagnózis: pipa. További vizsgálatok: pipa. Kezelés: pipa. Kontroll: pipa. Szuperfasza reakció: pipa.
1. pofon: De most akkor biztosan most akarunk gyereket?
2.pofon: Negatív terhességi teszt.
3. pofon: Vér és könnyek.
Újrakezdés, helyrepofozás, fejet fel. Nagy lendület, "most minden simán fog menni", látványos bukás. Most nem reagált, dupla dózis, next time, darling.
Innen hová, ugye? Fog össze, fej fel. Ideg-izom egy nagy összpontosított görcsbe rándul, hogy ne essen szét az egész.
Aztán prósza, hogy kis nyugalmat csepegtessek ebbe a nagy zagyvába. Fél óra jóga, magamra erőltetett pozitív vagy legalább semleges. Meg gyógyatea.
Remélem, nem sínyli meg senki ezt a szép korszakot...
