Vagy a közelgő tél és a növekvő sötétség vagy az utolsó elolvasott könyv elszállt-szomorú világa vagy az otthonlét vagy, hogy találkoztunk. Talán egy kicsit mind együtt, persze snassz ez nagyon.
A baj, hogy nappal is előjön. Legijesztőbb rémálmaim ezek. A túl jó ahhoz, hogy fel akarnék ébredni. Leggyakrabban csak egy napig tart a harapós-fejbekólintott állapot, de most adtam egy pofont a szarnak azzal, hogy végigjártam a régi helyeket.
Nem tudom, hogy elrontottam-e, nem tudom, hogy ha elrontottam, mikor tettem ezt. Akkor vagy mostanság. Szeretném elhinni, hogy minden rendben, de méginkább szeretném, ha mehetne minden egyszerre. Megtartani a hétköznapokat, a szokások, rítusok, egymáshoz csiszolt gondolatok-cselekvések katyvaszát, és kiegészíteni a beszélgetésekkel, vitákkal, érintéssel, egymásrahangolt, mégis áramütésszerű együttlétekkel.
Hajh, babám, nagy szarban akarsz tapicskolni, de hát szíved joga...
