Nem túl etikus kifecsegni a "klienseket",de, címszavakban, mert groteszk volt.
Idős házaspár, hajlott bácsi, kedves néni. Bácsi újságíró, a vezetőséget keresi. Nénit nagy nehezen leültetem, én is ülök, a bácsi pedig hosszan beszél, nagyon közel hajolva, közben néha hadonászik, úgyhogy nem győzök hátrálni. (azon gondolkodom, hogy ha hozzám ér, akkor sikítani vagy ütni fogok-e)
Vasúttól indulunk, elolvasom levelét, kiderül, hogy azon dolgozunk már 20 éve, amit ő is szeretne. Tudom, hogy támogatást kellene kicsikarni belőlük, de inkább menekülnék. Aztán a szállítási-közlekedési témákról rákanyarodunk más dolgokra is, pl. cukoripar, pl. Kína, közben lejön, hogy a bácsi enyhén idegengyűlölő, provinciális gondolkodású, van némi hajlama az összeesküvés-elméletekre stb. Juhéé!
Még megtudhattam, hogy Antal József már beteg volt, mikor miniszterelnök lett, hogy a hongkongi befektetők anno Szolnok megyét kérték a tőkéjükért cserébe és, hogy a következő utcát Horthyról kellene elnevezni, hiszen ő már volt valaki, mikor fehér lovon belovagolt a városba.
Ennek ellenére nagyrészt értelmeseknek tűntek, de összességében nagyon beteg szituáció volt.
