Hihetetlen, hogy az ember lánya nagyjából ugyanúgy működik, mint bármely más ember lánya.
Hiszen hogy is van a gyász 5 fázisa?
- tagadás
- a düh
- az alkudozás
- a depresszió
- a belenyugvás
Nos, jelentem az 1. fázis vissza-visszatérő hullámokban megvolt. Nem, nem vagyok meddő, csak sok a stressz, sovány vagyok, stb. Nem, nem megjött, csak vérzek egy kicsit, jajj, tudja ezt minden lyány, aki ebben a cipőben jár.
Düh: szintén visszatérő rohamokban. Leginkább felköptem volna az égre (hogy aztán úgyis visszahulljon rám), ordítottam volna a viharba. Ehelyett csak elkönyveltem: ha van, haragszom Istenre.
Meg persze pöccre durrant el az agyam, ha valaki tapintatlan volt, vagy elmondta 100adjára, hogy nyugodjak meg, nem kell erőltetni, másnak is akkor jött össze, mikor már lemondott róla. Na igen, a te anyád. Ezt később sem fogom pikk-pakk lenyelni, de talán nem jön rám a bőgés, és talán össze tudok rakni egy értelmes válaszmondatot, anélkül, hogy bántanék/bántódnék. Vagy nem.
Alkudozás: nálam okosabbak biztos rá tudnának reflektorozni, hogy mikor volt ez a szakasz. Talán akkor, amikor megpróbáltam a jó oldalát megfogni. (megint nem jött össze, de legalább elmehetek sörözni, pl.) Valószínű nem ezt jelenti a fogalom, de nem akarom beleszuszakolni az elképzeléseim ebbe a szóba. Lépjünk hát tovább!
Depresszió: a legkeservesebb. Ezt még majd ki kell írnom magamból, csak sosincs rá mód (munkahelyen ne analizáljon a kisasszony, ugyebár...). Az értelmetlen napok, percek, hónapok. Merevség, szellemi és érzelmi. Nem érdekel. Semmi sem érdekel. Semmi sem olyan fontos, hát leszarom. Elfelejtett mosolygás, sokszor még rosszabb: hazug álmosoly, nehogy észrevegyék, nehogy beszélni kelljen arról, ami kitölti agyad-szíved minden egyes szegletét. Tehetetlenség, hideg. Azt hittem, sosem lesz vége. De aztán, szép lassan, jött a....
Belenyugvás: ami remélem megmarad. Másfél hónap munkaterápia, napsütés, nyár, rengeteg pozitív élmény (munka-munka-munka), sokkterápia (hozzám közeli - a szó több értelmében- kolléganő babavárása; családom szétesése) vagy tudj'isten ;) mi miatt, de eljutottam idáig. Újra tudok harcolni, s ami fontosabb: újra tudok örülni. S így (vagy ettől függetlenül) az örömbogyók is megtalálnak - hál'isten. Váratlan, szokatlan, pozitív apróságok, hogy tovább tudjak élni, lépni.
pl. ma az "utcaíró", akinek inkább az életformáját, mint a művészeti értékét honoráltam, s mindketten örültünk a szerencsénknek :)
