Mosoly és nyugi

Fa*om kivan, hogy nem lehet a folyamatos pofázástól dolgozni. Bácsi ráadásul nagyothall. Elmaradás meg csak nő, jófejmutató esik, idegesség szaporodik.

Vagy a közelgő tél és a növekvő sötétség vagy az utolsó elolvasott könyv elszállt-szomorú világa vagy az otthonlét vagy, hogy találkoztunk. Talán egy kicsit mind együtt, persze snassz ez nagyon.A baj, hogy nappal is előjön. Legijesztőbb rémálmaim ezek. A túl jó ahhoz, hogy…

Hol pukkancs, hol letargikus-lebénult, hol pusztán kisült agyú-lelkű. Aztán van még az az ugrásrakész feszültség az egész testben, szinte folyamatosan, meg néha egy kis "na akkor!"-lendület.Nagyon rosszul viselem a gyerekmentességet. Főként a bíztató kezdet után volt…

Hang nélkül nagyon érdemes... :) Én legalábbis jókat vigyorogtam rajta. Rombolom az empátiám.http://roziamoziban.blog.hu/2009/07/10/a_nap_legmegdobbentobb_videoja

mindent túl lehet élni, ha túl akarod élni. Ha elhiszed magadról, hogy képes vagy rá. Meg ha van kiért. Nekem az a fixa hülyeségem, hogy nem akarok problémát okozni másoknak. Konkrétan a családnak. Megszokták - nem csak ők -, hogy erős nő vagyok. Hogy nem omlok össze, nem…

Ennyit magamról. Tegnapi nyafogás után -konkrétan utalva főnökömnek arra, hogy én bizony másnapos leszek- mégis bevállaltam a gyerkőcöket. Nincs mit tenni. Elképzeltem szegény kis kivert kölköket egyfelől, hogy még egy hülye játékkal kevesebb jut nekik holnapra. Másrészt…

Szerinted jó ötlet ~100 gyereket istápolni, szórakoztatni, okítani másnaposan, kialvatlanul és csöppet depresszíven? Főleg, hogy a babaproject okozza depresszívséged nagy részét?Ugye.Akkor már csak meg kell ideologizálni annyira, hogy a főnökség is megértse... Juhú.

Felvetődött mostanság többször is a logika, a szubjektum, ezek így együtt meg egymás ellen. Csak 2 mondat ebből a kategóriából:1+1=Én Hogy fogalmazod meg -akár matematikailag- egy idegen kultúrának, hogy mi az a "lóság"?Csókolom.